Tudva levő, hogy az iskola az a hely, ahol a diákok ismerősöket és barátokat szereznek. Jó, persze ott az óvoda is, de csak az iskolában válnak érzelmileg annyira éretté, hogy az új ismeretségeket megfelelően, vagy legalábbis valamilyen módon tudják kezelni. Mikor az iskola ismét megnyitja a kapuit, akkor a barátságok folytatódnak. Ez „folytatódás” leginkább az alsó tagozatos diákokra vonatkozik, hisz középiskolában már jellemzőbb az, hogy tartják egymással a kapcsolatot is. Nemcsak netes szinten, hanem személyesen is találkoznak. Ez azért is van így, mert évek kellenek, tapasztalatok és a sokat hangoztatott érettség ahhoz, hogy egy akár több barátságot jobban fenn tudjanak tartani.

                Oktatók és mondhatni egyetemisták körében is elterjedt az a mondás, hogy „az iskolában tanulsz meg tanulni”. „Egy egyetemi vizsga mellett az érettségi is elbújhat,  és csak egy tárgyból”, ez a másik amivel vagánykodni szoktak az egyetemisták. A lényeg az, hogy a közhiedelemmel ellentétben az iskolában nem kell olyan sokat tanulni. Bár szokták mondani, hogy nyugaton még ennyit se kell (ami igaz is), de ettől függetlenül koránt sem egy lehetetlen küldetés. Így a rossz jegyeknek csupán két magyarázata lehet (a túl sok anyag eleve ki van zárva): lustaság vagy inkompatibilitás. Igen, a tanügy nem igazán készült fel arra például, hogy egy humán beállítottságú diák nem biztos hogy olyan gyorsan és jól tud matekozni. És ugyanez fordítva. „Ami nem megy, nem kell erőltetni” alapon tényleg nem kell idegesíteni a gyereket hogy órákon, napokon keresztül szenvedjen a matekkel, ha nem megy neki. Tökéletesre úgysem fogja tudni és szeretni sem fogja soha, egy közép szintet pedig kevesebb tanulással is elérhet. Fontos, hogy hagyjuk hogy a gyerek magától találja ki hogy mit szeret. Ha úgy jön haza az iskolában, hogy „hű de érdekes volt a biológia”, akkor annyit tehetünk hogy mi, mint szülők magasztaljuk azt a tárgyat. Mindenkinek van olyan tantárgya amit nagyon szeret, akár több is. Ahelyett hogy azokkal kínozzuk őket, amiket nem szeretnek és nem értenek, inkább motiváljuk hogy azokkal foglalkozzanak amelyeket gyorsabban megértenek.

Szülői értekezleten figyeljünk oda, kérdezzük a gyerektől. Ha azt halljuk, hogy nem figyel órán, nem csinál házit és nem tanul rendszeresen, akkor elő kell venni. Mert személy szerint én úgy látom, hogy nincs azzal semmi baj ha a diák akár több órát is játszik a számítógépen vagy rendszeresen jár ki a városba vagy a parkba a barátaival, mindaddig ameddig tartja a szintet az iskolában. Minél idősebb, annál nehezebb nevelni, de sosem lehetetlen. Ha azt látjuk, hogy túl sokat lóg a gépen és a jegyek nem jók, akkor le kell tiltani. Egy ideig (akár napokig) lehet hogy megy a hiszti, de utána összeszedi magát. Ha túl sokat lóg a barátokkal (és netalán még káros szokásokat is felvett) akkor nem kell kiengedni és nem kell neki annyi zsebpénzt hagyni. Érettebb gyerekek esetén a jó szó hatásosabb lehet mint gondolnánk: ha leülünk beszélgetni, elmagyarázzuk hogy mit gondolunk jónak és rossznak, meghallgatjuk az véleményét és vágyait, akkor lehet hogy sikerül kompromisszumra jutni, ami már haladás. Egy biztos: sose hanyagoljuk gyermekeink tanulmányait!

Forrás: http://delina.hu/