A közelmúltban többször vizsgáltuk, miért is alacsonyabb a fejlettségünk, életszínvonalunk, mint a németeké, osztrákoké és sok más országé, hisz már 25 év telt el a rendszerváltás óta. Igen ám, de van még egy fontos dátum is: 70 év telt el a 2. világháború óta. A két számot együtt vizsgálva érdekes eredményre jutunk.

Nem mindegy, mióta

Nagy a csalódottság amiatt, hogy 25 év alatt nem értük utol, vagy közelítettük meg a sógorokat, pedig ilyesmiről álmodoztunk. Nos, azt a nagyon fontos tényt nem szabad elfelejteni, hogy a mi szabad, piacgazdasági fejlődésünk 25 éve kezdődött, csakhogy a sógoroké 35 évvel korábban, 1955-ben, amikor a győztes hatalmak kivonultak területéről, és helyreállt az ország szuverenitása, egyben demokratikus piacgazdaság jött létre. Sőt, a piacgazdasági fejlődés már korábban, nem sokkal a háború után megkezdődött, az oroszok nem akadályozták azt a keleti, általuk megszállt részeken. Ausztria tehát bő 60 éve fejlődik töretlenül, míg mi csak 25.

Ezt az összefüggést érdemes megnézni Európa többi országánál is (a vizsgálatot az EU-ra és Svájcra szűkítve), és látszik, hogy nem is kicsi annak a jelentősége, hogy az utolsó zűrzavaros időszak mikor volt egy ország életében, vagyis mennyi ideje tud szabadon, piacgazdasági körülmények között fejlődni. Azt látjuk, hogy a mai fejlettségre nézve elég döntő ez a tényező.

150-200 éve

A mai EU-ban a legrégebben zavartalanul fejlődő ország a svédeké. Az ország utoljára 1809-ben vívott háborút, mégpedig az oroszokkal, és az Sándor cár győzelmével végződött, ennek eredményeként Finnországot és a Baltikumot megkaparintotta a svédektől. Azóta viszont a svédek semmilyen konfliktusba nem keveredtek, megúszták a világháborúkat (sőt, profitáltak is belőlük) és békésen, szakadatlanul fejlődtek. Az eredmény meg is lett, roppant gazdag országról beszélhetünk.

Hasonló helyzetben van Svájc: ott 1848-ban volt utoljára egy kis belső csetepaté, majd modern alkotmányt fogadtak el, és azóta zajlik a szakadatlan kapitalista fejlődés. A háborúkat ők is ügyesen kihagyták és közben pénzügyi központtá is váltak. Elképesztő jólétüket szükségtelen bemutatni.

Amerikai hatás

Rajtuk kívül mindenki más részt vett a világháborúkban, vagy diktatúra alatt sínylődtek. Az országoknak az a csoportja, akiket Amerika szabadított fel a 2. világháborúban, pár éves nyomor után 1949-ben heves fejlődésnek indult. Eddigre lett kétpólusú a világ, és ezek az országok a szabad kapitalizmus útjára léptek, időnként amerikai beavatkozással. Fejlődésük igen gyors lett, és ma mind az általunk irigyelt fejlett kategóriában vannak. Ők a következők: Nagy-Britannia, Írország, Dánia, Finnország, Németország (a keleti részt 1990 után gyorsan felzárkóztatta a nyugati), Franciaország, a Benelux államok és Olaszország. 1955-ben jött az említett Ausztria.

Közben a kicsiny Málta is csatlakozott, ott nehéz az időpontot pontosan meghatározni, de nagyjából 1964, a teljes függetlenség éve tekinthető kiindulópontnak. Rá 10 évre, 1974-75-ben szabadult fel a jobboldali diktatúrák alól Spanyolország, Portugália és Görögország, és akkor hasadt ketté Ciprus: a görög oldal, ami a tényleges EU tag, fejlődésnek indult. Ez a 4 ország már jóval kevésbé is fejlett, mint a korábban felsoroltak. Spanyolország áll a legjobban köztük, igaz, hogy a válságot erősen megszenvedte, és nagy a munkanélküliség.

Felszabadultunk

A következő körben, 1990-ben jöttünk mi, a korábbi keleti blokk szovjet befolyás alatt lévő, de nem a Szovjetunióhoz tartozó része. Elég sokat is fejlődött a blokk, és most az első negyedévben hasítottunk is, Bulgária kivételével. A szomorú csak az, hogy a mi fejlődésünk a legszerényebb: Csehország és Szlovákia kivételével a többiek rettenetes állapotokból küzdötték fel magukat a mai szintre, míg mi előtte a legvidámabb barakk voltunk. A többségnek tehát vastagon sikertörténet a 25 év, persze mindenki szeretne már osztrák szinten élni.

Kevéssel utánunk jöttek a felbomló Szovjetunió és Jugoszlávia apró államai. Előbbiből a három balti köztársaság 1992-től: az ő gyors fejlődésükhöz hozzájárult viszonylag kis lélekszámuk, ami ráadásul az oroszok elvándorlásának köszönhetően még nagyot is csökkent, miközben gazdaságuk növekedett. Jugoszláviából ugyanekkor a már eleve fejlett régióként működő 2 milliós Szlovénia jött (jobban élnek nálunk, de a válság meggyötörte őket), és Horvátország, ahol csak 1995-től számítjuk a békés fejlődést, mivel akkor ért véget Szerbiával vívott háborúja.

A jövőről ezek alapján annyit lehet mondani, hogy feltehetően a különbségek csökkenni fognak, de a teljes kiegyenlítődés esélyei bizonytalanok. Viszont régiónk fejlődését látva valószínű, hogy utolérünk, esetleg megelőzünk egy-két 15 évvel régebbi tagot (Görögországot és Portugáliát).

Forrás: http://privatbankar.hu