Több devizahitelesnek (elsősorban a már lezárt szerződéssel rendelkezőknek) nem árt alaposan átgondolnia, mielőtt panasszal él. Olyan esetekről is tudunk ugyanis, amelyekben az adósok javára téveszthették el az elszámolást. Kifogás esetén ők könnyen a kedvezőtlenebb visszatérítéssel szembesülhetnek. Összefoglaltuk, kik lehetnek, akiknek egy fillér jóváírás sem járhat.

Az elszámolási értesítők között találkoztunk több olyannal is, amelyben a részletes tájékoztatás meglehetősen meglepő. Akadt olyan bank, ahol az alkalmazott és a tisztességesnek tartott kamat közötti különbözetet úgy számolták ki, hogy teljes egészében referenciásították az amúgy az eredeti szerződés szerint nem irányadó kamathoz kötött hitelt. Ez azt jelenti, mintha az adós eleve a svájci irányadó kamathoz kötött kölcsönt vette volna fel. A legutóbbi „tisztességes” kamat így 0,01 százalék plusz mintegy 1-3 százalék (ez szerződésenként más) felár. Ezzel tulajdonképpen előállt az a helyzet, amit jogászok egy része végső célként tűzött ki a perelések során.

Az első ilyen elszámolás láttán igazán lelkesek lettük, remélve, hogy a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) sikerült elérnie egy ilyen kedvező fordulatot. Azt persze nem értettük, hogy ha így van, akkor miért nem mindenki számol így. Mivel az MNB – mint arról korábban tájékoztattak is – a legnagyobb ügyfélkörű pénzügyi intézményeknél előzetesen megvizsgálta, hogy az elszámolás elvégzéséhez szükséges számítási alapelvek és számítási metódus megfelelnek-e a jogszabályoknak, rákérdeztünk a dologra.  Válaszul azonban csak arra hívták fel a figyelmünket, hogy „az MNB előzetes módszertani vizsgálata nem jelenti a felügyelt intézmények elszámolási módszertanának engedélyezését, auditálását”.

Az egyedi feltételeket, kedvezményeket néhol nem vették figyelembe

Ezek után azt gondoljuk, hogy több devizahitelesnek (elsősorban a már lezárt szerződéssel rendelkezőknek) nem árt alaposan átgondolnia, mielőtt panasszal él. (Különösen azért, mert többek esetében is azt tapasztaltuk, hogy hiába jártak jól, keveslik a visszatérítést, hiszen az árfolyamok alakulása alaposan megbolondítja a számokat.) Amennyiben ugyanis az adósok javára tévesztették el az elszámolást (ami gyaníthatóan a leírt esetekre igaz lehet), akkor a reklamálók könnyen a kedvezőtlenebb visszatérítéssel szembesülhetnek.

Ilyen veszélyt egyébként nem csak az előbb említett referenciás elszámolásban láttunk. Előfordul egyértelműen lezárt hitelszerződés olyan elszámolása, amelyben nem vették figyelembe az adós számára nyújtott kedvezményeket. A hitelező az egyösszegű törlesztés fejében jelentősen csökkentette a tőketartozást, az elszámolásban viszont az egész ügyletben csak az ez előtti időszakot kezelték.

Egy másik csoportba azok tartoznak, akiknek sikerült a hitel felvétele vagy lefolyása során egyedi feltételeket kiharcolniuk. Márpedig ilyen esetben a törvény szerint nem jár a jóváírás (az egyedileg megtárgyalt feltétel nem tisztességtelen). Ilyen hivatkozással viszont egyetlen esetben sem éltek a hitelezők, akkor sem – mint arra láttunk több példát is – amikor a külön feltétel alkalmazása egyértelmű volt.

Így nem jár vissza egyetlen fillér sem

Persze az előbbi, az adósok számára igen kedvező, fejlemény mellett nagyon sok a lehangoló eset. Különösen azok érezték becsapva magukat, akiket hitelezőjük arról értesített, hogy egyetlen fillér sem jár vissza nekik. Esetenként pedig itt is csak arról volt szó, hogy az adóst nem verték korábban át (érdemes észben tartani: az egész elszámolás nem az árfolyamról szól!). Az MNB is jelezte kérdésünkre, hogy előfordult, hogy „a pénzügyi intézmény nem számított fel tisztességtelenül árfolyamrést, illetve kamatot, költséget, díjat a fogyasztóval szemben, ezért fogyasztói túlfizetés nem keletkezett”.

Ilyen volt az, amikor az autóhitelező a folyósításhoz és a törlesztéshez is saját középárfolyamát használta, emellett pedig végig referenciakamatot alkalmazott. Először nem hittünk a szemünknek, de valóban akadtak ilyen szerződések (ha nem is sok).

Forrás: http://www.azenpenzem.hu/