Mivel társadalomban élünk, mindannyiunknak ismernie kell néhány illemszabályt, melyek gyakorlásával egymás iránti tiszteletünket fejezzük ki. A köszönés a tisztelet kifejezésének egyik legalapvetőbb formája, a kapcsolatkialakítás első lépése.

Ilyen tekintetben nem léteznek társadalmi osztályok vagy szakmai fokozatok közti különbségek, ezek a szabályok mindenkire egyformán érvényesek. Egy művelt, erkölcsös ember ugyanolyan respektust tanúsít a szakmai szempontból nála alacsonyabb beosztottnak is, mint a felsőbbrendűnek.

Bár egymás üdvözlése az emberiséggel egyidős, a köszönés formáját és értelmét már egy egyszerű mimika, testtartás vagy magatartás is megváltoztatja, tiszteletünket már egy kis gesztussal is kifejezhetjük.

Mindenki megérdemli, hogy köszöntsék. XIV Lajos például az utolsó szolgálóját is ugyanolyan rajongással köszöntötte, mint a legcsillogóbb La Vallière kisasszonyt.

• A férfi köszönti előre a nőt, még ha idősebb is nála
• A fiatalabb köszönti előre az idősebbet
• A társaságba újonnan érkezett köszönti előre az ott lévőket
• A beosztott a magasabb rangút
• A köszönést kötelező módon fogadjuk, ennek elutasítása súlyos sértés annak, akitől kaptuk.

• Mindig a nő előtt köszön
• Abbahagyja a cigarettázást
• Kiveszi kezét zsebéből
• Kalapot emel: legalább a találkozás előtt két méterrel, enyhe meghajlással kísérve és a másik személy szemébe nézve. Ha a köszöntött fél bal oldalunkon van, jobb kézzel illik kalapot emelni, és fordítva.
• Jobb a fejen hagyni a kalapot és csak verbálisan köszönni, mint a gesztust leredukálva csak a kalap szélét megérinteni anélkül, hogy levennénk.
• Ha nincs a férfin kalap, akkor fejét kissé mélyebben hajtja meg.

• Azonos neműek találkozásánál a fiatalabb köszön először
• Enyhe mosollyal és rövid fejhajtással kísérve
• Az angolszász országokban a nő köszön előre, ezzel engedélyezve a férfinak a köszönést
• Európa többi részén a férfi köszön, a nő fogadja
• Két, azonos nemű és korú személy egyszerre köszön

A köszönés visszautasításával (nem fogadásával) sértettségünket fejezzük ki az iránt, akitől kaptuk. Ezen a helyzeten kívül nincs az a köszönés, amit a jó modor alapszabályainak szándékos és durva megsértése nélkül elutasíthatunk.

Előfordulhatnak helyzetek, amikor valamilyen konfliktus miatt, a köszönés elkerülése végett szándékosan nem akarunk észrevenni valakit. Nagy tapintatosságot és lélekjelenlétet igényel, hogy ilyen esetben mégis becsületesen járjunk el. Igyekezzünk már távolról, feltűnés nélkül kitérni a találkozás elől, de ha ez mégis elkerülhetetlen, akkor röviden köszönünk. Ez akár lecke is lehet a másik számára, ha ő volt a bűnös, ellenkező esetben pedig békülési szándékunkról adhatunk számot ezzel a gesztussal.

• Ha valaki – főleg egy nő – kényelmetlen vagy kínos helyzetben van, elkerüljük a köszönést
• A hadseregben szigorú rendje van a köszönésnek: kötelező módon az alacsonyabb rangú köszönti először a magasabb rangút
• Azonos egyenruhát viselők (vasúti társaság, posta, vám, stb.) anélkül köszönhetnek, hogy ismernék egymást
• Aki belép egy helyiségbe az köszön, az ott lévők pedig fogadják azt (étterem, vonatfülke, váróterem, lift, üzletek, stb.)
• A jól nevelt ember megáll és leveszi kalapját egy gyászmenet előtt
• Egy nemzeti himnusz alatt vagy nemzeti lobogó felvonásakor felállunk és levesszük kalapunkat, kimutatva ezzel mások iránti tiszteletünket
• Ha egy ismerősünk társaságban van, mindenkit köszöntünk, akik fogadják köszönésünket, viszont nem kötelesek megkérdezni nevünket

• Ha nem rokonnal, baráttal vagy közeli ismerőssel találkozunk, akkor „Jó napot!”, „Jó estét!” köszönünk, és feltétlen odatesszük: Hölgyem/Uram
• Nem szükséges kimondanunk a nevét köszönéskor annak, akivel találkozunk, de egy rangos személy vagy tiszt kimondhatja nevét beosztottjának, ami bók, dicséret jele a részükről
• Kerüljük a helló, csá, ágyő változatokat hivatalos közegben
• Kézfogást legtöbbször akkor eszközölünk, ha pár szót fogunk váltani azzal, akivel találkoztunk. A kézfogás ősi, mély szimbolikájú gesztus. Kezet szorítani valakivel a mély tisztelet jele.
• Kezet fogni jobb kézzel szokás – ez onnan ered, hogy a fegyvert jobb kézben tartják, és ha ezzel a kézzel fogunk kezet, akkor ez a békekötés szándékát jelzi. Egyes közösségek, például a felderítők bal kézzel fognak kezet.
• Aki először nyújt kezet: a nő, az idősebb vagy a felettes. Mégis, ha ennek ismeretének hiányában a fiatalabb nyújt kezet először, ezt visszautasítani szégyen.
• A leggondterheltebb államfők sem jogosultak visszautasítani a bosszantó kérelmezők kézfogását. Egy kéznyújtást visszautasítani kivételesen súlyos modortalanság.
• Kézfogáshoz felállunk. A nőknek csak akkor kell felállni, ha idősebbel fognak kezet, vagy ha különös tiszteletet szeretnének tanúsítani az illető felé.
• A kézfogás sokat elárul rólunk. Kezünk ne lötyögjön élettelenül, de ne is zúzza össze a másik kezét.
• Nem illik lefele tartva kezet fogni, ez nem elegáns és „lekezelő”.
• A kézszorítás a köszönésen kívül mást is jelenthet: egy üzleti ügyben való megállapodást, részvétnyilvánítást, gratulációt, kérést, köszönetet vagy bocsánatot.